A virtuális IACFS/ME konferencián a poszt-COVID szindróma kezelésére szolgáló öt terápia vizsgálati eredményeit vitatták meg, melyek között már használatban levő (mód)szerek is helyet kaptak.

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

Az immunmediált neuropátiák a hasonló patomechanizmus alapján al­kothatnak közös csoportot. Bár klinikai megjelenésükben is vannak meg­egyező jellegzetességek, a fenotípus alapján sokszínű, heterogén beteg­csoportról van szó. A mielőbbi pontos diagnosztika, a speciális alcsoportok helyes felismerése alapvetően meghatározza a prognózist. Csak az időben elkezdett kezelés biztosíthatja a beteg életminőségének megőrzését.

Az inadekvát szinusz tachikardiát (IST) a normál szinuszritmus más okkal nem magyarázható tartós nyugalmi emelkedése, illetve csekély terhelés­re jelentkező túlzott gyorsulása jellemzi. A tünetek sokrétűek lehetnek, a kórkép elsősorban a fiatalabb és a középkorú nőket érinti. A diagnózis felállításához mindenekelőtt a szekunder okokat kell kizárni. A kezelés nehéz, tekintettel arra, hogy tisztázatlan a pontos patogenezis, és nem ismert a hosszú távú prognózis sem.

Összefüggés lehet egyes nehezen diagnosztizálható, fájdalmas autonóm idegrendszeri problémák – paresztézia, fejfájás, kimerültség, ortosztatikus vérnyomásproblémák – és a HPV oltás között.